5. ArMani a szófogadó… én meg kicsit ironikus…
Hát üdv újra itt nálunk!
A mai bejegyzést a K9 kiképzés alatt álló Artitalian Armani közkutya-kadétból lassan dandártábornokká avanzsáló Maniról írom. Ennek többek között az is az oka, hogy ez egy kutyás blog, és nekem nincs más kutyám… 😅
Őkegyelmessége arMani őrgróf (vagy báró 😆, mert ezt a kettőt egyrészt mindig összekeverem, másrészt meg még ő maga se tudja… 🤣) uraság nagyon okos lesz. Ez már most is egyértelműen megállapítható. Cserébe rettenet önfejű. Bármit megcsinál amit kérek tőle, mármint amit ő AKAR… 🤣🤣🤣
Ugyebár egy alig három hónapos kutyakölyökről beszélünk, akinek még csak most nyílik a tudata. Na mármost az övé pont annyira nyílt meg, hogy bármit megtegyen, ami épp eszébe jut. Nagy ritkán elfogadja az utasításokat is… 😆 Például ismeri már a saját nevét, be is hívható, vagy leül, a táljából eszik, és nem a lakás különböző pontjain, általában persze valamelyik szőnyegen… Nem is beszélve a szobatisztaságról. Szóval ezeket mind ügyesen meg tudja csinálni. De van egy feltétele. Mégpedig az, hogy ő maga is akarja! 😂
Az első lépcső tehát meg van lépve. (Jó magyarul… 🫣) Mani legalábbis már tökéletesen ismeri ezeket a szavakat. A második lépcső majd az lesz, hogy ezeket az utasításokat minden alkalommal végre is hajtsa. Azt hiszem ez lesz a nehezebb. Ugyanis most vannak olyan napok, amikor sajnos valamiféle földöntúli szelektív hallásra kapcsol, azaz tökéletesen tudja, mit kéne csinálnia, de kb. a füle botját se mozdítja, ha meghallja őket! 😎 Faarccal ül, és csak néz. Gondoltam meg kéne vizsgáltatni a füleit, de persze ezt a kötelező orvosi vizsgálatkor a doki már megtette. És valószínű ez esetben 10-ből a másik 8-9 alkalom, amikor szépen megcsinálja a feladatot, egyáltalán nem lenne. 😉
Van például a Séta szó, amit ő a metsző jéghideg szélhez kapcsolhatott, mert ennek elhangzása után fénysebességgel rohan a lakás legtávolabbi pontjába… 😂 A kabátját ráadni is külön művészet, és két megtermett kikötői rakodómunkás együttes erejére, valamint egy kínai pimpong-páros gyorsaságára van szükség a művelethez… 😂😂😂 Pechjére pont téli gyerek, ugyanis novemberi születésű, de ugyebár a séta az SÉTA. Azaz napi szinten kötelező. Egyelőre csak a környék kis utcáit derítettük fel, más kutyákkal nem engedem érintkezni. De már csak egy ismétlő oltás hiányzik, és számára is kitárul az egész világ. Már ha idén lesz egyáltalán tavasz, vagy nyár… 😆😎😅 Mert ha ilyen hideg marad, akkor valószínű a kanapémon fog felnőni… 🫣😅😂
Nem mintha ez annyira sanyarú és hányattatott élet lenne, de azért kinn mégis csak KINN van… 😎
Visszatérve a tanulás folyamatára, nálam nincs szidás, pláne nincs verés (még össze csavart újsággal se, ami abszolút nem okozna fájdalmat, inkább csak pszichésen csattanna egyet a szófogadatlan kis seggen…) csak jutalmazás, vagy annak megvonása. Négy-öt hónapos koráig, amíg kutyaoviba nem mehetünk, marad a saját oktatási rendszer. Hogy mennyire lesz hatékony, az majd 2-3 hónap múlva kiderül. Én mindenesetre napról napra látom a fejlődést. Bár az is lehet, hogy kisse elfogult vagyok… 🫣😆😉
De hát mondjátok meg őszintén, ki tudna ellenállni ennek a cukker kis hiperatombomba/bújóscica kiskutyának… 🤗🫶🫣🥰
És itt sajnos el is kell búcsúznom, mert kajaidő van, amire a Mani hasába épített svájci atomórákat, és a grinicsi pontos időt is meghazudtolóan PONTOS szerkezet figyelmeztet… 🤣🤣🤣
Ám szeretettel várunk vissza a következő fejezetre, ami valószínűleg a fázós kutyák öltözködési szokásait fogja boncolgatni… 😎
Aki még nem olvasta az előző whippetes blogom, annak szeretettel ajánlom:
(TDi alias Muki emlékére 🫶)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése